Valószínűleg mindenkinek feltűnt, hogy lassan már több, mint két hónapja nem jelent meg új történet a Széthasított Szűz fogadóból (utolsó sztori: június 3.).

Hirtelen megszállt az ihlet, s úgy gondoltam: "Miért is ne?". Hát leírtam a történetet, ami eszembe jutott és merészeltem a Széthasított Szűz fogadó védjegye alatt "megjelentetni". Remélem valóban élvezhető lesz annyira, mint az eredeti, Hans Jörg Knabel tollából származó irományok.

"- Messziről jöttél, fiam.
- Eléggé.
- Honnan?
- Nem érdekes. Úgysincs többé... - hangjában most szomorúság csengett. Olyan mélyről jövő bánat, melynek kifejezéséhez már a könny is kevés.
- Az én nevem Diego.
- Az én nevem... Köszönöm szépen - a fiatalember ismét felnézett Murdrára, mikor letette elé a húst és a bort. Erre az öregember akkorát kacagott, hogy mindenki ösztönösen feléjük fordult. Nevetése érdes volt, de meleg, mintha csak a fia butaságát nevette volna ki. S mikor újra ránézett a fiúra, tekintetében valóban atyai szeretet tükröződött."

A történet itt olvasható, vagy megtekinthető a Leírásokban a Széthasított Szűz fogadó címszó alatt.